Az élet része az öröm és a bánat együtt és külön külön teljesé teszik az életünk.Kinek ebböl kinek abból jut több.Embere válogatjta a következő vers a bánatról "mesél".

Magam vagyok

Álmatlan,vén éjszakák tengere,

Foszladozó hulák alvadt vére,

A korbácsütés szörnyű fájdalma.

Vezeklésnek már ez sem elég ma.

Magam vagyok,véres gondolatok

hada üldöz...mégis fényre vágyok

Magam vagyok és szivem szétszeded

De te...Te megint észre sem veszed.

Véres vassal üldözöl tudatlan

Az én utam sötét,világtalan...

De magam fügeszteném keresztre

Ha eltüntethetném ezt örökre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.