És mi van az élet után

2010.07.27. 11:20

Mi van akkor ha befejeztük azt ami erre az életre szól mi történik velünk akkor ha már leéltük az éveket amiket le kellet élnünk?Hová leszünk mi lesz mi velünk ?A választ senki se tudja de még is igen kevesen vagyunk megbékélve a halál gondolatával.Talán pontosan azért mert nem tudjuk mi lesz velünk az után....Kultúrák,vallások külömböző valászokat tárnak elénk amivel meg akarják könnyiteni annak a ténynek az elfogadását,hogy az ember halandó.A következő verseimben az életről a halálról és arról fogok írni,hogy vannak olyan személyek akik nem hajlndók elfogadni azt a tényt,hogy az ember halandó.

Fáj-e

 

Mond fáj-e oda eljutni,honnan nics út vissza?

Fáj-e ha az élet emlékeidet megissza?

Mond csak vajon fáj-e ha bucsut mondasz a testnek

És kérdem én nyujt e vigaszt a hit az embernek?

 

Mond csak hiszed-e,hogy álomba merülni jó?

Vajon fáj-e ha távolra visz az álom hajó?

Rosz lesz-e majd Hadész világában az örök vén élet?

Mond csak vajon fájni fog-e az a régi végzet?

 

Vajon szembenézünk-e majd régi vétkeinkkel

Vagy vastag,sötét fátyol alatt felejteni kell?

És rosz lesz-e ott hol az álom is csak álmodik?

Tévednék? Ott lent minden álom valora válik?

 

Kérdem én fehér vagy fekete az a mély világ?

Van-e ott mélyen vadon nöt gyönyörűszép virág?

Mond fáj-e oda eljutni,honnan nics út vissza?

Fáj-e ha az élet emlékeidet megissza?

 

 

Én nem

 

Én Látok,Szállok,Állok,Maradok.

Én most Kérek,Teszek,Veszek,Adok.

Kérem vétkesen,átkozottan,éhesen,

szomjasan,mocskosan,ez bevégezetlen.

 

S hogy bevégezeté tegyem nehéz ügyem

életem minden egyes percén keresem.

Hol is?Hol rontotam el véglegesen?

Miért ?Miért nincs kezemben a végtelen?

 

És kérdéseimre a nagy semmi felel.

A hangom lassan-lassan elhal a széllel...

Fájon némán üvöltök,hangtalan:nem nem!

 

Én nem nyugszom,én nem hagyom,nem hallgatom

Én ha kell falakat döngetek s kaparok

De én azt...Azt nem hagyom amit akarok

Kell?Érte halálnak halálával halok!

 

Én tudni akarom mi van a burkon túl

Különben az egész lényem megbolondul.

Ha kell Egyházat,Glóriát,Pöröjt török

De áruljátok el nekem mi az örök!

A bejegyzés trackback címe:

https://irkapirka.blog.hu/api/trackback/id/tr782179514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2010.07.27. 11:29:32

Tetszik ez a posztot is, de pl. én szinte soha nem gondolok a halál közelségére, eljövetelére és hogy mi lesz utána, nem akarok erre gondolni, mert az nem jó, gátolja a napi életemet az ilyesmi. Pedig én sem vagyok már 16 éves... :)

erzsbet (törölt) 2010.07.27. 15:54:52

Nagyon szép gondolatmenet.Szép vers ,és szép a kíváncsiság ,igen vagyunk páran kik arra is kíváncsiak vagyunk meddig van a világegyetem és utána mi van ? És az után ? Hú ez érdekes ,szeretem ,és köszönöm hogy olvashattam.
süti beállítások módosítása