Hm... miután irtam már a halálról az életről általában ugy érzem szükség van kicsit mélyebben bele menni abba, hogy mi is az ami össze teszi az életet. Lucian Blaga filozófiájára gondolva az élet egy megfejthetetlen titok.Amint megfejtünk egyet helyében már is ott van még három.Ezért mondom ki ismét rövid az élet....De vajon ha végtelen élettel lennénk megáldva sikerülhetne megoldani minden rejtvényt amit az élet elénk tár?Erre a választ nem tudom, csak annyit tudok,hogy ameddig magunkat nem ismerjük addig nem tudunk más titkokat megfejteni teljes oda adással söt nem probálhatunk meg másokat terelgetni az útjukon.De milyen az emberi lény mások életét is irányitaná ha ezzel magának jobb körülményeket teremthetne. Mikor erröl olvastam egy könyvben rájöttem hogy nem követelhetünk semmit csak ajálhatunk és esetleg kérhetünk.Bár mindez gyakorlatba ültetni     igen nehéz azért én egy akkor átfutó gondolatott a fejemen megragadtam és papirba vontam tintával kiszinezve és olyan szavakkal magyarázva el melyek a fentebb leírt elméletnek megfelelnek.Ime

Nem tudom…

Nem tudom én, hogy enyém vagy e még.

Nem tudom miért de a szívem ég.

Nem tudom azt sem miért a harc,

Ha rám ugy is vicsorog minden arc.

Te tudod, hogy magaddal mit teszel

Az életed én nem vehetem el.

Ha még is van egy szabad életed,

Az enyémet mellé elkérheted.

Hozok én meleget,csillagot s teát.

Szürcsölgethetnénk egy életen át.

De nem tudom enyém vagy e még…

Csak azt érzem, hogy közelit a vég.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.